A macska a többi állathoz viszonyítva meglehetősen csapodár életmódot folytat, de ennek megvan a biológiai magyarázata. A nőstény peteérését maga a párzás váltja ki, tehát a petesejtek addig nem szabadulnak ki a petefészekből, amíg a párzás meg nem történik. Erre azért van szükség, mert a macskák magányos vadászok, így amikor a nőstény tüzelni kezd, előfordulhat, hogy nincs a közelben elérhető kandúr. Ha előbb érne meg a petesejt, minthogy a nőstény párt talál, a megtermékenyítés elmaradna. Így a nőstények a párzás bekövetkeztéig visszatartják petesejtjeiket.
Ha a páros egymásra talált, a kandúr udvarolni kezd a nősténynek. A füle mögött kurkássza a nőstényt, aki lekuporodik és engedi, hogy a kandúr végigszaglássza. A párzás megkezdésekor a kandúr állkapcsával megragadja a nőstény tarkóját, hogy a párzás alatt helyben tartsa. Maga az aktus másodpercekig tart. A nőstény számára a párzás fájdalmas tevékenység, mivel a kandúr péniszén hátrafelé álló tüskék vannak, melyek ingerelve a hüvely nyálkahártyáját, fájdalmat okoznak. Ez a fájdalom indítja el a petesejtek kilökődését. A nőstény nyivákol, fúj, köpköd, igyekszik szabadulni a kandúr fogásából, és ha sikerül kiszabadulnia, akkor rátámad a hímre. A párzás után mindkét fél alaposan megmosakszik, aztán 10-15 perc múlva nőstény mintha az összes kellemetlenséget elfelejtené, és újból tetszelegni kezd a kandúr előtt. Napokon keresztül többször párzanak, és gyakran előfordul, hogy egy alomnyi kölyöknek nem ugyanaz a kandúr az apja.