Azt szinte mindenki tudja, hogy a macskák párzása hangos és szenvedélyes, hiszen vidéken ki ne hallotta már az éjszakai párzási szerenádokat és a kandúrok összecsapásainak fülsiketítő hangjait. A legtöbb városi macskát gazdáik ivartalaníttatják, ezért a szexuális viselkedéseket a szabadban élő macskáknál illetve a tenyésztőknél tudjuk legjobban megfigyelni.
A macskáknál a nőstényé az irányító szerep, ő szabja meg, hogy melyik kandúrt illetve kandúrokat engedi magához és csak akkor hajlandó, ha érzelmileg és biológiailag is készen áll az anyaságra. A macskák az év bármelyik időszakában képesek szaporodni. A nőstények 6-12 hónapos korukban elkezdenek tüzelni, és innentől kezdve folyamatosan a kandúrok figyelmének középpontjában állnak. A tüzelés első jele, hogy a nőstény nyugtalanabb lesz, és testét mindenhova odadörgöli. Gyakrabban vizel, vizeletének szagával jelzi a területen élő kandúroknak, hogy itt az idő. Nem sokkal ezután jellegzetes síró hangon hívni kezdi a kandúrokat. Tapasztalatlan macskatartók e hangokból és kedvencük megváltozott viselkedéséből gyakran betegségre gyanakodnak, pedig ez a viselkedésforma teljesen természetes. Ha ilyenkor a gazdi megérinti nőstény macskájának farka tövét, az állat a hátsó felét megemelve a földre kuporodik, farkát oldalra csapja, és elégedetlenül toporogni kezd, jelezve, hogy kész a párzásra.
A kandúrok akkor párzanak, ha alkalmuk adódik rá. Ha nem ivartalanítják őket, a területükön őrjáratoznak és szüntelenül tüzelő nőstényeket keresnek. Bűzös vizeletükkel jelet hagynak mindenütt, és válaszolnak a nőstények hívó jelzéseire. A domináns kandúrok fenyegetéssel, vagy verekedéssel vívják ki maguknak a párzás jogát.